Milyen szemüvegen át szemléljük a világot?

 

Depressziós nemzet volnánk?

Tudományos kutatások kimutatták, hogy napjainkban a magyar lakosság 13-15 százalékát érinti a depresszió valamilyen formája, ezen belül pedig a nők körében kétszer gyakoribb az előfordulása. E kór kialakulásában nagy szerepe van az öröklött hajlamnak, s a társas élet stressz tényezői megnövelik esélyét.

Élethelyzetek, amelyek megnövelik a depresszió kialakulásának esélyét:  

       1.    Tartós magány – a személyes kapcsolatok és az intimitás hiánya

2.    Gyász - egy fontos személy halála, elvesztése (az elköltözés, szakítás is gyászreakciót vált ki)

3.    Tehetetlenség érzésének tartós fennállása

4.    Hosszan tartó betegség

5.    Eladósodás

6.    Szerepváltás – kapcsolati, munkahelyi életünkben bekövetkező jelentős változás, mint pl. válás, házasságkötés, gyermekszületés, munkahelyváltás, nyugdíj, az énképünk megváltozása.

7.    Szerep megkérdőjelezés – a környezet rendszeresen kritizálja, bírálja az egyént, hogy nem megfelelően tölti be a szerepét.

8.    Tartós drog és/vagy alkohol fogyasztás

9.    Mértéktelen tv nézés, számítógépezés

Vegyük komolyan!

A tartós nyomás (presszió) az arra sérülékeny ember testi és lelki erejét meggyengíti, és olyan válaszreakciókat vált ki, mint a lehangoltság, alvászavarok, jelentős testsúlyváltozás, örömtelenség, a motiváció hiánya, negatív gondolkodás, halálvágy. A depresszió súlyossága a hétköznapi melankóliától a valóságérzékelés elvesztésével járó elmezavarig terjedhet. Az öngyilkosságok hátterében is legtöbbször depresszió áll. Figyelmet igénylő jelenséggel állunk szemben, fontos hát, hogy felismerjük, ha valaki elindult a lejtőn.

Miből vesszük észre, hogy baj van?

Ha a családban már előfordult mentális zavar, akkor legyünk résen. Kora gyermekkorban fel lehet fedezni az első intő jeleket. Ha egy gyermek minden indok nélkül étvágytalan lesz, vagy éppen kényszeresen fal, sokat sír, rosszul alszik, arcán megjelenik a szomorúság, visszahúzódik, gyakran fáj a feje, hasa, megváltozik a hangszíne, akkor depressziós lehet. A felnőttek gyakran pótszerekhez nyúlnak, hogy enyhítsék a lelki fájdalmat. A szenvedő ember panaszkodóssá, vagy éppen túl csendessé válik, gyakran beszél a halálról. Itt-ott testi fájdalmak jelennek meg, amelyek oka fizikai vizsgálatokkal nem deríthető ki. Depresszióban a világ észlelése torzul, a gondolatoknak az önmagunkra, az életre és a jövőre vonatkozó tartalma negatív érzelmi színt kap, mintha egy szürke szemüvegen keresztül látnánk a világot. Ez az állapot magától elmúlhat, majd váratlanul visszatér. Elég, ha sötétebb az idő, és máris újra mélyrepülés veszi kezdetét. A kezeletlen depresszió egyre súlyosabb formát ölt, ezért minél előbb keressük fel az orvost, pszichológust! Sokan szégyellik a tüneteiket, ezért nem kérnek segítséget. Gondoljanak csak bele, ha eltörne a lábuk, és nem mennének orvoshoz. Nehezen forrna össze, talán rendbe sem jönne. Egy életen keresztül fájna, hát így fáj az ember lelke is, ha nem kezelik ki a depressziót. Modern gyógyszereket, és pszichoterápiát alkalmazva ki lehet jönni belőle!

Érzelmi hullámvasút – bipoláris zavar

A mániás depresszió néven is ismert e betegség, amelyet két végletes lelki állapot jellemez. A lehangoltságot felváltja a hirtelen felhangoltság. Mániában az alábbi tünetek jelentkeznek:

  • 1.       Fokozott önértékelés, hencegés, nagyképűség
  • 2.       Csökkent alvásigény, „pörgés”
  • 3.       Folyamatos beszédkésztetés
  • 4.       Felgyorsult gondolkodás
  • 5.       Szétszórt figyelem
  • 6.       Szokatlanul felfokozott aktivitás, nyugtalanság
  • 7.       Kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek (anyagi és szexuális téren egyaránt)
  • 8.       Mértéktelen evés, ivás, dohányzás, gyorshajtás, élménykeresés

Enyhe formája gyakoribb, ilyenkor szeszélyes, szélsőséges karakternek tartjuk az illetőt, művészeknél, zseniknél ez majdhogynem elvárt ez a viselkedés. A hipomán (a mánia enyhébb változata) vagy a mániás állapotokban az ember jól érzi magát, nem zavarja saját bizarr viselkedése. Valójában viszont oda kell figyelnünk az ilyen személyekre, mert veszélyesek lehetnek önmagukra és másokra, ráadásul a mániát követi a mély depresszió pokoli érzése, s minél magasabbról indult, annál mélyebbre érkezik. Ennek a zavarnak a legerősebb a genetikai háttere, de hangulatstabilizáló szerekkel jól kezelhető. Aki (pszichoterápiában) megtanulja a saját állapotait felismerni, képessé válik kordában tartani a viselkedését.

A környezet és kultúra szerepe

Gyerekkorunktól kezdve ki vagyunk szolgáltatva a környezetünk ránk vonatkozó értékeléseinek. „De szép kisbaba”, „lusta ez a gyerek, nem lesz belőle semmi”, „te mindig csak szégyent hozol a családra”, „büszke vagyok rád”, „te mindig fényt hozol az életünkbe” – Melyik mondat ismerős? Ha valamelyik visszhangzik belül, akkor valószínűleg a család ezt a szuggesztiót adta az énkép kialakításához. Ezek tükrében fejlődnek ki a saját meggyőződéseink magunkról, mások hozzánk való viszonyáról, és világ dolgairól. A szavakon túl a felénk jövő viselkedés, hanghordozás, szeretet mértéke mind meghatározza a jövőnket. Hat ránk a család mélyen a kultúrába ágyazódva, minden oldalról, így alakítjuk ki értékrendünket. A depresszió az érzelmek zavara, és bizony az érzelmeink függnek értékeléseinktől, az életről, a jövőről és magunkról alkotott hiedelmeinktől. A természet jelenségei önmagukban semlegesek, mi címkézzük fel azokat jónak, vagy rossznak. A mi kultúránkban például az öregedést negatívan értékeljük, egyes keleti kultúrákban viszont a szép kort megélt embereket tisztelet és szeretet övezi, boldogságnak tartják az öregség megélését. Nyugaton a szépség és fiatalság az ideál, a kor előrehaladtával az ember ezek elvesztését érzékeli, a pozitívumok, mint a bölcsesség, kiegyensúlyozottság, tapasztalat pedig eltörpülnek a divatos értékek mellett. Nem csoda hát, hogy az idősek nagy része gyászolja a fiatalságát.

Boldogságcseppek

Keressük a jelenségek pozitív oldalát és álljunk a napos oldalra! Ez eleinte nem könnyű, a pesszimistáknak teljesen újra kell gondolni a dolgok megközelítését. A szeretetteljes humor a leghatékonyabb eszköz a világ szemlélésének megfordítására. Keressük a szépet! Használjuk az érzékszerveinket, és figyeljünk! Ha képesek vagyunk a jelen pillanatban megélni azt, ami van, s nem az elmúlt időkön rágódunk, vagy a jövőn aggodalmaskodunk, akkor lépünk be az igazi életünkbe.  A jövő ugyanis még nem létezik, a múlt pedig már nem létezik, az egyetlen létező a jelen pillanat. Éppen ez! Itt és most tehetünk a szebb jövőért, ebben a percben, halogatás nélkül, felhasználva a múlt tapasztalatait. Vegyünk egy mély lélegzetet! Mozduljunk! Kezdjünk el élni! 

Tweets by @terapiaBP