A pszichológiai beavatkozás a legáltalánosabb értelemben olyan módszer, amely megváltoztatja egy személy viselkedését, gondolatait és érzéseit.

 

 A pszichológiai konzultáció és a pszichoterápia legtöbb esetben személyes részvétellel, a rendelőben történik. Ha nem lehetséges a terapeuta és páciens közvetlen személyes találkozása, akkor az online konzultáció/terápia is lehetőséget biztosítosít az ülések megtartására. Külföldi, vidéki pácienseknek, illetve fekvő betegek számára a skype- on keresztül történő videós ülések jó megoldást nyújthatnak a problémák kezelésére. 

 Pszichoedukáció

A  pszichés problémák természetéről, a terápiás alternatívákról, és azok várható hatásáról tartott felvilágosítás elengedhetetlen része a terápiás stratégiának. Hatékonyságvizsgálatok alapján az egyéni, ill. a családtagok részvételével tartott pszichoedukáció növeli a kezeléssel való együttműködést és ezáltal  annak hatékonyságát (Gonzalez-Pinto, Jones, 2004). 

Kognitív viselkedésterápia

Beck és munkatársai 1979-ben a depresszió kognitív modelljéből kiindulva kidolgozták a kognitív viselkedésterápia módszerét, melynek célja a kognitív átstrukturálás. Lényege, hogy a páciens aktívan dolgozik a terápiás folyamatban, megtanulja felismerni saját negatív automatikus gondolatait, hiedelmeit, illetve korai tapasztalataiból kialakított maladaptív sémáit. Ennek módszernek elengedhetetlen eszköze a naplózás.

Első lépése a konceptualizálás, amelyben a terapeutával közösen a kognitív modellben értelmezik a problémát. Ebben a munkafolyamatban történik a negatív automatikus gondolatok beazonosítása, ami a logikai hibák felismerését hozza magával. A NAG-ok kontrollja és korrekciója után a mélyebb struktúrában fellelhető diszfunkcionális attitűdök módosítása következik.

A kognitív viselkedésterápia hatékonyságát az USA-ban (WHITE, 2001), az Egyesült Királyságban (BAKER, KLEIJNEN,2000) és hazánkban (PERCZEL-FORINTOS, 2001) is alátámasztották. Nem csak a depresszióban érhetünk el jó klinikai eredményeket a KVT segítségével, hanem a bipoláris zavarokban, a szorongásos kórképekben és más, a pszichiátriától távol eső területeken is, mint a daganatos betegek kemoterápiás mellékhatásainak csökkentésében.

A sémaközpontú terápiát Young (1985) a személyiségzavarok és a depressziók kezelésére dolgozta ki. Ez egy olyan integratív megközelítésű (kognitív, viselkedéses és interperszonális technikákon alapuló) pszichoterápiás módszer, melynek középpontjában a kapcsolat áll, és amely az emóciókra, a személyiségfejlődési folyamtokra és kogníciókra helyezi a hangsúlyt. Számos kontrollált és nem kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy az egyéni vagy csoportos formában végzett kognitív-viselkedés terápia igen hatékony a depressziós, hipomániás és mániás relapszusok számának csökkentésében. (Lam és m.t.sai, 2003; Gonzalez-PintoJones, 2004).  

Integratív terápia

A módszer a páciens problémájának és személyiségének sokfélesége okán többféle megközelítést alkalmaz. A terapeuta kognitív terápia és a sématerápia elemein kersztül az imaginatív technikákig egyedileg alakítja ki az alkalmazott módszert. 

A KIP (katathym imaginatív pszichoterápia) mélylélektani alapokon nyugszik, s egy nemzetközileg is elismert és alakalmazott terápiás eljárás. A módszert Hanscarl Leuner dolgozta ki, és 1955-ben vezette be a pszichoterápiák sorába, melyben az imaginációban folyó pszichoterápiás munka az alapvető és központi történés. Nappali álmokkal, vagyis érzelemmel irányított képekkel dolgozik. Alapelve azon az eredendő emberi tulajdonságon alapul, hogy az ember képes a szükségleteit, érzelmeit, pl. félelmeit spontán képi formában megjeleníteni.

Az imagináció ülő vagy fekvő helyzetben történik, ebben a páciens választhat. A nappali álom bevezetése a relaxáció. Ezután a képet a terapeuta indukálja hívó motívumok adásával, és az egész imagináció alatt párbeszéddel kíséri a pácienst. Teljes kifejlődésükben a katathym imaginációk plasztikusak, színesek és három dimenziósak. A páciens saját imaginációinak a világában mintegy kvázi reális térben mozoghat, cselekedhet. Az imagináció által kibontakozó helyzetek hamarosan autonómmá válnak és akaratilag nem befolyásolhatók minden további nélkül, ez különbözteti meg a katathym képeket az egyszerű fantáziaképektől.

 A terapeuta nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az élménybe minden érzékszervi kvalitást bevonjon, ezért strukturáló kérdéseket használ a különböző érzékszervi benyomásokra, a testi érzékelésekre, és a testi reakciók észlelésére is. Így bontakozhat ki az elgondolt elképzelések helyett egy fantáziált képzeletvilág, amely megfelel a tudattalan projekcióknak. Az áttekinthetőséget biztosítják a rendelkezésre álló motívumok, melyek kristályosodási pontként szolgálnak a páciens individuális projektív tartalmainak a kifejlődéséhez.  A motívumok adása egy szabott lépcsőfok szerint (KIP alap-, közép-, felső foka) történik. A képi élmény tudattalan tartalmakat emel a tudatba. Ezek a szimbolikus, tudattalan és tudatelőttes tartalmak tudatossá válhatnak az átélés által,és képek, emóciók feldolgozása is végbe megy. Ez lehetővé teszi a korai emocionális deficitek feltöltését, a személyiségszerkezet utólagos érését, és a konfliktus feldolgozásának a képi síkon való elvégzését. 

Ego state terápia : John és Helen Watkins írta először le ezt a figyelemreméltó feltáró technikát.

Az ego-state-ek olyan énállapotok, melyek a személyiségfejlődés folyamatában jönnek létre, szerepek, értékek, modellek belsővé válása útján, tanulással, esetleg traumára adott válaszként. Tulajdonképpen mindig valamely ego-state-ben tartózkodik a tudatunk. Az elnevezés kifejezi azt a tapasztalatot, hogy bármely részünk is van előtérben, azt határozottan én-azonosnak éljük meg. Minden embernek van egy egyedi ego-state készlete, amelynek arculatát a személyes élmények alakították. Különféle érzelmi energiákból állnak, és gyakran teljesen különböző viselkedéshez vezetnek. Mikor „békében vagyunk önmagunkkal”, akkor részeink egyetértésben vannak, de olykor összeütközésbe is kerülhetnek egymással, s intenzíven megéljük a belső vívódást. Ilyenkor hangzik el az a közhely, hogy a "szívemmel mást akarok, mint a fejemel." A dolog azonban nem ilyen egyszerű. 

Az ego-state-ek változatossága hozzájárul lelki gazdagságunkhoz, s a produktív, élvezetes élethez.

A terápia során módosult tudatállapotban az egonak a funkcionális szerepekkel, egyedi karakterrel, és önálló érzelmi jelleggel bíró részeit keressük. Egymást váltva, különféle viselkedéses szinteken lépnek elő, ahogyan a helyzet ezt megkívánja. Egészséges személyeknél az én-részek közötti átjárhatóság szabad és zökkenőmentes, bár ezek nem feltétlenül működnek egyetértésben. 

Multiplex személyiségzavarban (Multiple Personality Disorder) egyes ego-státuszok lehasadnak a személyiség többi részétől, és teljesen önálló életre kelnek. A köztudatban elterjedt az a téves elnevezés, miszerint a többszörös személyiségek schizofrének, mert itt is egyfajta hasadásról van szó, csak éppen nem a tudat, hanem az ego széteséséről. A részek közötti átjárhatóság elzáródik, így a statek nem ismertek egymás számára, a státuszváltás teljes identitás-váltást jelent. Az MPD-ben szenvedő személy az egyes én-részeinek cselekedetére, reakcióira nem is emlékszik, mivel azokat egy izolált ego-státuszban élte meg.

Az ego state terápia alkalmas egészséges emberek önismeretének elmélyítésére, és különféle pszichés zavarok kezelésére. 

Interperszonális és szociális ritmus terápia

Az interperszonális és szociális ritmus terápiát először a major depresszió pszichoterápiájában alkalmazták, majd a módszert továbbfejlesztették bipoláris zavarban szenvedők számára.  A strukturált kezelés a szociális szerepekre, személyközi kapcsolatokra, valamint az életvezetéssel járó biológiai és szociális ritmusokra koncentrál. Ezen felül a distresszt okozó élethelyzetekkel való coping kialakításában is segítséget nyújt a páciensek számára. Egy kontrollált vizsgálat szerint ez a pszichoterápiás módszer hangulatstabilizáló gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazva hatékonyabbnak bizonyult a bipoláris zavarban szenvedők visszaesésének megelőzésében, mint a pszichoterápia nélkül alkalmazott farmakoterápia (Jones, 2004). 

 Mindfulness

Legújabb pszichoterápiás fejlesztés az éber figyelmen alapuló kognitív terápia (Mindfulness Based Cognitive Therapy), amely egy sajátos önmegfigyelésen alapuló meditációs technika. Kabat- Zinn stresszcsökkentő meditációs tréningje (KABAT-ZINN, 1979) képezi a terápiás módszer alapját. A zen buddhista hagyományokból átvett, elmélyülést és összpontosítást elősegítő eljárást az USA- ban kezdték el alkalmazni a múlt század hetvenes éveiben, s mára már számos európai országban sikeresen használják. Hatásmechanizmusa a testi érzetek, az automatikus műveletek, és a kognitív folyamatok tudatosításában rejlik. Alkalmazásával a depressziós és szorongásos zavarral küzdő betegek körében a visszaesési rátát 66%-ról 37%-ra csökkentették (Teasdale, Segal, Williams, 1995; Teasdale, 1999). Indikált különböző pszichés zavarok, különösen a depressziók és szorongásos zavarok gyógyítására. A módszer psoriasisban szenvedők pszichés tüneteiben és daganatos betegek lelki állapotának kezelésében is hatékonynak bizonyult. (Kabat-Zinn, Chapman, Salmon, 1997) Massachussetts Egyetemi Orvosi Központjában egy daganatos betegcsoport számára kialakítottak egy bentlakásos, nyolc hetes terápiás eljárást, ami magában foglalja a zen meditációból átvett elemeket, diétát és csoportos foglalkozásokat. Egy utánkövetéses pszichoneuroimmunológiai hatásvizsgálatban Carlson és munkatársai az találták, hogy a nyolc hetes terápiában részt vett betegek életminősége jelentősen javult, szorongásuk csökkent, és a daganat növekedése lelassult. 

 Stresszcsökkentés céljára az eredeti változat nem csak klinikumban alkalmazható, az MBSR (Mindfulness Based Stress Reduction) már hazánkban is bárki számára hozzáférhető tanfolyam formájában. A 8 hetes program során a résztvevők meditációs technikákat tanulnak meg és gyakorolnak: 

        • fekvő helyzetben alkalmazott testtudatosság gyakorlat (body scan)
        • evés meditáció
        • könnyű jógagyakorlatok
        • ülő meditáció, /különböző meditációs objektumokkal, mint a légzés, testi érzetek, hangok, valamint gondolatok és érzelmek megfigyelése/
        • sétáló meditáció

A terápia eredményességét befolyásoló tényezők

Szakértelem: a terapeuta a pácienssel egyenrangú, kompetens, szakértői tudással bíró személy. A kölcsönös tisztelet, elfogadás és megértés mellett képzettségének kompetenciáit használja a terápia sikeressége érdekében.

Az érzelmek felszabadítása: az érzelemkifejezés lényeges eleme a terápiának. Amikor szükséges, a terapeuta az érzelmek feletti kontrollt erősíti, pl. harag kifejezése esetén.

Terápiás szövetség: az egyik legjelentősebb hatótényező. Ha a páciensben erős a motiváció a változásra, felkeres egy pszichológust, és terápiás szövetségre lép vele. Ennek alapfeltétele a biztonságos közeg, a titoktartás, a terapeuta, elfogadó, ítéletmentes, objektív szakértői hozzáállása.  A terapeuták azon képessége, hogy személyes szükségleteiken felülemelkedjenek, és szakértő módon reagáljanak a betegre a titoktartás, megértés és melegség légkörében, valószínűleg az egyik legfontosabb oka annak, hogy társadalmunkban a pszichoterápia sikeres és fennmaradt. A szövetség alappilére a pszichoterápiás szerzódés, amelyben megállapodnak a keretekről. Ezt egyaránt lehet szóban és írásban megkötni. 

Feszültségcsökkentés a terápia kezdeti lépéseiben: a problémákat kísérő szorongás csökkentése azért elengedhetetlen, mert a problémákat előidéző tényezőket csak így tudjuk feltérképezni.

Értelmezés/belátás: a belátás sok terápia fontos eleme, de önmagában nem idézi elő a viselkedés megváltozását és a jobb alkalmazkodást. A változáshoz időre és szándékra is szükség van. 

A kompetencia kipítése: az énhatékonyság növelése fontos, a terápia sokszor tanítási folyamat, melyben az egyén hatékonyabb működési módokat tanul.

Nem specifikus tényezők: hit a terápia sikerességében, motiváció a gyógyulásra, a terapeuta módszerbe vetett hite.

 

Tweets by @terapiaBP